Keresztény lányok, nők és a világi divat Régi közhely az, hogy egy hithű keresztény lányt így lehet megismerni az öltözködéséről: XX(X)L-es pólót hord, zsákruhát vagy hosszú szoknyát, ami majdnem a földig ér, hozzá sarut, a haja hosszú, és a nyakában fából vagy tűzzománcból készült keresztet. Ha megnézzük, ez az öltözet tökéletesen eltakarja, de nem is túl vonzó benne. Legalább is vagyunk egy páran, akik nem akarunk jellegtelennek, nem nélkülinek tűnni, hiszen Isten nőnek teremtett bennünket. Ha az illető azonban szerzetesi hivatást kapott, az öltözéke teljesen összhangban van azzal, ami a célja. Nem vonzani a másik nemet. És ez így rögtön a helyén is van. De mi van, ha a hivatásunk családos? Nos, akkor nem a legmegfelelőbb sátorban járnunk. De azért túlzásokba sem szabad esni. Én részemről tipikus példája voltam tini és fiatal felnőtt koromban annak, "hogy ne öltözzünk keresztény módon", mert az én ruháim a világi divatot tükrözték. Emlékszem, mennyit feszengtem egy-egy ru
Egy levelezőlistán, ahol fenn vagyok, kitűnő filmet linkelt levelében egyik társam. Joseph-Marie Verlinde atya meséli el élete tanulságát, hogyan szólította meg őt Jézus, a jógától az okkultizmuson keresztül hogyan vezette a kereszténységig, a szerzetességig. Élményeiről, tapasztalatairól beszél ebben a gyönyörű riport filmben , ami megtalálható Gloria.tv honlapján. (Alul van egy menüsor, ahol rákattinthatunk a "Hungarian" címszóra, s akkor magyar szinkronnal indíthatjuk el a filmet. Vagy megtaláljuk még itt, a karizmatikus.hu oldalán is, kattintgatás nélkül.) Van azonban néhány mondat, amit szeretnék kiemelni, fontossága miatt. Ezekkel mind egyetértek, s mind a lényegre világítanak rá. Nevezhetjük kedvcsinálónak, vagy érveknek is. Teszem ezt azért is, mert sokan látogatják a blogomat a buddhista szimpatizánsok részéről, a dalai lámáról szóló bejegyzés miatt. Mint kiderült számomra, egy a buddhizmus és más vallások kapcsolatát (főleg a kereszténységét) megvitató fór
Alapszabályok egy keresztény ruhatárhoz Itt régebben egy (saját használatra összeszedett, saját elnevezésű) ún. öltözködési kódex állt. De rá kellett jönnöm a bejegyzés utóéletéből, hogy ez a részletes öltözködési szabályzat inkább hátrány volt, mint előny. Egyrészt mivel ezek a szabályok az én alkatomra, életállapotomra és -helyzetemre voltak kihegyezve, sokkal nehezebb volt másoknak magukra átformálni - ha egyetértenek is vele. Másodszor sokan kritizálták, amit részint megértek. Az öltözködés mindenkinek lelkiismereti kérdés. Amit igazán sajnálok, hogy az előző bejegyzésekben lefektetett alapokat sokan észre se vették, mert ez a bejegyzés jobban felkeltette a figyelmüket (igen, a cikizésre :-) ). Így rá kellett jönnöm, fontosabb az ügy szempontjából az előző bejegyzéseket megerősítenem és a figyelmet arra terelnem, mert a lényeg azokban van. Azok mentén mindenki lelkiismerete szerint el tud járni, nincs szükség egy ennyire részletes valamire. Ha egyébként erre bárki kíváncs
Megjegyzések
Megjegyzés küldése