Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: december, 2011

Hálaadás - 29 - 33. nap (hétfőtől péntekig)

Kép
Kissé le vagyok maradva hálaadásaimmal. Az a helyzet, hogy közeledvén az ünnep, egyre kevesebb az időm, amit gép előtt tölthetek. De azért az utolsó hálaadásokat még képernyőre vetem. És utána holnaptól karácsonyi szünetet tartok a blogolásban, hogy minél több időt tölthessek a családommal. Hogy mikor fogok legközelebb jelentkezni? Még nem tudom.
Nos, íme a hálaadó lista, erről a hétről.

Hálát adok:
azért, hogy Isten meghallgatja az imáinkat,
a megaláztatásokért,
a jó ötletekért,
a gyónás szentségéért,
és a várakozás izgalmáért.

Nos, akkor sorban a magyarázatok is.

Hálát adok azért, hogy Isten meghallgatta az imánkat. Valami rejtélyes pénzügyi malőr következtében (ami nem igazán rajtunk múlt) úgy tűnt, idén tényleg át fogjuk élni, mi a lényege az igazi ünnepnek - mert bizony úgy tűnt, még karácsonyfát sem biztos, hogy tudunk venni, nemhogy ajándékot a gyerekeknek. Nagyon érdekes élmény volt azon töprengeni, hogyan adunk mégis valamit a gyerekeknek, és hogy mi is a valódi lényege ennek az ü…

Hálaadás - 27., 28. nap (hétvége)

Kép
A hétvégére már nem csak Cicuka, hanem a szülői gárda, azaz mi, az Emberrel is beálltunk a betegek seregébe (csoda, hogy Huncutka eddig még nem...). Cefetül voltunk, és tudtuk, vagy csinálunk valamit azért, hogy levegyük a vállunkról egy kicsit a terheket, vagy hosszabb ideig fogunk az ágyban ill. környékén dekkolni. Így megkértük a nagyszülőket, hogy vállalják át egy kicsit a gyerekeket. És ők szívesen segítettek nekünk. Egyik az egyikhez, másik a másikhoz került. Az Ember meg én pedig a pihenőidő és lazaság hatására - no meg a sok hektoliternyi citromos tea is közrejátszott - villámgyorsan meggyógyultunk.
Mára már én is elég jól vagyok ahhoz, hogy megtartsam az utolsó hittanomat, egy karácsonyra készülő lelki napot, és elbúcsúzzak a tanítványaimtól - nem csak az ünnepekre.

Tehát:
Hálát adok...
azért, hogy pihenhettem.

És hálát adok...
hogy végre elkészült az ajtódísz!

Az első karácsonyi díszítés elkészült. :-) Lassan az egész lakás és mindannyiunk szíve ünnepi örömbe öltözik. Hiszen m…

Hálaadás - 25. és 26. nap (csütörtök, péntek)

Kép
Hálát adok:
a nehéz döntésekért.

A nehéz döntések életünk mérföldkövei. Nem mindegyik teljesen pozitív kicsengésű.
Én ha jól döntök, általában érzek egy nagy békességet a szívemben - megnyugszom a döntésben, és érzem, Isten ezzel a békével jelzi: helyesen tettem. Most is ezt érzem, de közben ezt a döntést az emberségem is megsínyli. Nem csak győzelemként, hanem vereségként is élem meg egyszerre. A béke mellett gyászoltam is pár napig, míg a lelkem megnyugodott mostanra. Nagyon érdekes, felnőtt tapasztalat volt ez.
A győzelem másképp is lemérhető. Még ha kudarc is ért engem ezzel a döntéssel és megmérettem, nagyon sokat tanultam belőle a jövőre nézve. A tanulság bizony nekem egyértelmű nyereség. Így vészelem át minden kudarc helyzetemet. De ez csak az én emberségem kudarca, nem az isteni küldetésé.
Most a lényegre térek: a családomat választom, és abbahagyom januártól a hitoktatást - egy időre (persze, hogy nem örökre ;-) ). Cicukám, amikor bejelentettem neki a nagy hírt, üdvözült mosol…

Hálaadás - 23. és 24. nap (kedd és szerda)

Kép
Hát, be kell valljam, az utóbbi napok eseményei kissé megtörték hálás lendületem. Valahogy minden összejött. És nagyon nehéz időket éltem át, amikor nehéz volt arra gondolnom, miért vagyok hálás.
Mégis, megpróbálok találni valamit, amiért hálás lehetek.

Hálát adok:
a téli napsütésért.

Kedden gyönyörű napsütésben mentünk az oviba reggel. Amikor ennyire általánosan szürkék és fénytelenek a nappalok, igazán jól esik az ember lelkének a gyenge, de meleg napsütés...

Hálát adok:
a doki néninkért.

Cicuka és Huncutka nagyon jó kezekben van, amikor betegek. Doki néninkhez ugyan messzebbre kell járnunk, mégis nem mennék sehová máshová. Hamar elnyerte a gyerekek és a mi bizalmunkat. Nagy szakértelemmel rendelkezik, és eddig soha nem volt vele gondunk. Hosszú ideje megfigyelte, hogy Cicukának hogyan fejlődik a mandulája, és hogy ne terheljen fölösleges aggodalmakkal, csak akkor szólt, amikor biztos volt benne, hogy szükség lesz beavatkozásra (azt figyelte, kinövi-e a kislányom a dolgot vagy sem). S…

Megismerkedni egy másik személyiséggel 3.

Most pedig folytatjuk és mélyebb, fontosabb megismerési vizekre evezünk.
Tehát megismerhetjük még a másikat:


A családja szemén keresztül.
Nagyon nagy horderejű dolog, amikor párunk bemutat a családjának. Fontos találkozás és a későbbi találkozások is meghatározóak lesznek. Fontos az is, a család mennyire fogad el/be minket, illetve fontosnak tartjuk-e, hogy a családjával közösen is töltsünk el időt.
A párunk családját, annak felépítését és viszonyait megfigyelni nagyon bölcs dolog több okból is. De ugyanennyire fontos a családtagokkal való beszélgetés.
Az utóbbi bepillantást enged abba, a családja hogyan látja párodat, milyennek ismeri, milyen a kapcsolatuk vele. Mivel ők vannak a legközelebb hozzá, olyan dolgokat tudhatsz meg róla, amikhez több évtized kell. Persze elképzelhető, hogy pont a közelség miatt nem vesznek észre dolgokat, amiket te igen. De ez nem baj feltétlenül.
A családi viszonyok felmérése még ennél is tanulságosabb eljövendő házasságotok szempontjából. Mert amint sajá…

Hálaadás - 22. nap (hétfő)

Kép
Hálát adok:
a tanári hivatásokért, különösen a saját hitoktatói hivatásomért.

A tanárság sokkal fantasztikusabb dolog annál, semhogy hamar leírjam, milyen. Nem fenékig tejfel. Nem mindig felemelő. Sok akadályba ütközik az ember. Sok küzdelem, készület, és önnevelés. De mégis, olyan, mint a Magvető munkája. Lehet, nem is látja, milyen a termés, amit elvetett picinyke mag formájában. Van néha azonnali jutalma is az embernek. Néhány különleges gyerek. Maroknyi.
Kezdő tanárként - mert szerintem hitoktatónak lenni is tanári munka - nekem még sok a lelkesedésem, és tovább visz a nehézségeken, amelyek akadnak szép számmal. Minden tanítványom lelki gyermekem - én így tekintek rájuk.
De most nem csak a saját hivatásomért adok hálát, hanem más elkötelezett tanárokért is. Isten áldja meg őket és adjon nekik kitartást a fásulás és belefáradás évei alatt, hogy hamvaiból támadó főnixként álljanak az ifjúság elé! Adj kérlek, Uram, befogadó szívet tanítványaiknak! És imádkozom azokért a tanárokért is,…

Hálaadás - 20. és 21. nap (szombat, vasárnap)

Kép
Hálát adok:
a beteg gyerekekért.

Furcsa kijelentés, mi?
De tényleg, ti nem szerettetek gyerekkorotokban beteg lenni? Olyankor otthon maradhattatok, olvashattatok és tévézhettetek, amennyi belétek fért, anya pedig ágyba hozta a finomságokat ("Gyógyulj meg levest", finom citromos teát)... Gondold csak el, milyen klassz volt Cicukának most betegeskedni! Csütörtök éjjel vettem észre, hogy rosszat álmodik és ahogy megsimiztem a homlokát (ha megsimogatom mindig elmúlik a rossz álom :-) ), éreztem, hogy láza van. Megmértük, és csakugyan. No, jól betakargattuk és figyeltük egész éjjel. Mivel a láza sose ment fel 39 fokig, ezért én úgy gondoltam, a láz első napján hagyom a szervezetét természetes úton védekezni, azaz nem nyomom le mesterségesen a lázat, inkább figyelek, nem emelkedik-e a kritikus magasabb értékig. De nem emelkedett, sőt, Cicuka szépen megizzadt reggelre, mikorra a láza lement. Kiizzadta magából a betegséget. Csodás módon angyal szállhatta meg aznap, mert nagyon engede…

Válasz Vikinek avagy tanúságtétel a megtérésemről

Kedves Olvasóm!
Viki nagyon érdekes kérdéseket tett fel nekem megjegyzésében. Nagyon fontos és komoly kérdéseket. Olyanokat, amire nagyon fontosnak tartom a válasz megadását. Lehet, ezzel másnak is hasznára leszek, de ha ezzel egy picit is segítek neked, kedves Viki, akkor már megérte. Az egész blogírás dolog is.

Ide másolom a megjegyzést, hogy aztán ténylegesen tudjak mindenre válaszolni, legyen helyem kifejteni.

"Kedves Manka!

Pár hete olvasom a blogodat, és nagyon örülök, hogy ilyenek is vannak, épp jókor jött...
Néhány kis kérdés is megfogalmazódott bennem, és mivel írtad, hogy te sem vallásos családból származol (én sem, de ennek ellenére csodálatos szüleim vannak), és mégis megtaláltad Isten, vagy ő talált meg téged, hitoktató is vagy, hát ideírom őket.
Az első, ami általában kiborítja a legtöbb hívőt, de mentségemre szóljon, hogy „keresem az utam”: Te mikor és hogyan jutottál el a hitedben odáig, hogy biztosan hidd, és tudd, hogy ami a Szentírásban le van írva, az úgy is volt,…

Hálaadás - 19. nap (péntek)

Kép
Hálát adok:
a zenéért.

A zene nagyon fontos az életünkben. Inspirációt, erőt, ritmust és keretet ad. Lehet destruktív is, ahogyan manapság használják: kizárva másokat az életünkből mindenhol hallgatjuk dübörgését. De lehet a transzcendentalitás eszköze is. És itt nekem elsősorban Bach jut az eszembe, Mozart, Charpentier, Beethoven... és még folytathatnám a klasszikus kedvenceimet.... aztán pl. a Taizéi dalok, de sok más csodás dicsőítő ének is (elvégre iskolás koromtól énekkaros voltam, később pedig benne voltam a templomi gitáros énekkarban...). Nekem mindig jobban ment a főzés, a mosogatás és az unalmas munkák, ha közben legalább énekeltem. Persze legtöbbször a gitáros énekkari repertoárból jutnak eszembe dalok...
De ezeken túl nagyon szeretek más zenéket is. A modernek közül is. A férjemmel egy '80-as évek bulin jöttünk össze. És azóta is vannak közös kedvenceink a '80-as, de a '90-es évek évekből is, amikor fiatalok (én inkább még gyerek) voltunk. A modern "tánczen…

Hálaadás - 16., 17., és 18. nap (kedd, szerda, csütörtök))

Kép
Bocsánatot kérek a lemaradásért. De most aztán pótolom...

Hálát adok:
a gyermekek hitéért.

Csodálatos látni, milyen mélyről jövő, természetes hite van egy kis óvodáskorú gyereknek. Cicuka lányom hittanon (mert járunk ovis hittanra) és otthon is könnyekig megható kijelentéseket tud tenni, amelyek egy kisgyerek ébredező és mélyülő hitéről tesznek tanúságot.
Itt külön szeretnék még hálát adni G. néniért, aki Cicukám hitoktatója. Micsoda kaliberű ember! A mi közös evangelizációs munkánknak hála lánykám egyre inkább ismeri és szereti a Jóistent! :D

Hálát adok:
a petrezselyem illatáért.

Nem tudom, te szoktad-e csinálni, Kedves Olvasóm, én piacnapkor mindig begyűjtök egy-két csokor friss petrezselymet és nem sajnálom azt a 10 perc megfeszített munkát, amíg lecsipkedem a szárról a leveleket, megmosom, és nagy konyhakéssel finomra aprítom. Ha kész a művelet, akkor jégkocka tartóba adagolom, és folpakkal lefedve lefagyasztom. Így mindig van itthon ha kell friss petrezselyem. Mert sajnos a száríto…

Hálaadás - 15. nap (hétfő)

Kép
Hálát adok:
a fáradtságért.

Mostanság szinte mindig fáradt vagyok. Rekord idő alatt képes vagyok az ágyba hullástól a mély alvásig eljutni. De hálát adok érte. Mert ez amolyan "ma is tettem valami hasznosat" fáradtság. :-)

Hálaadás - 13. és 14. nap (szombat, vasárnap)

Kép
Hálát adok:
a gyermekeimért.

Mostanság elég sokat küszködök velük. Főleg Cicukával. De attól, hogy néha fájdalamas vele az élet - mert nem kispiskóta egy 4 éves, dackorszakban lévő, makacs, öntudatos, határozott és hisztis óvodás - attól még nagyon nagy örömünk van a gyermekeinkben. Csodálatos egyéniségek már most. Kedvesek, huncutok, akaratosak, segítőkészek. Velük az élet sosem unalmas. Mindig van valami, ami történik épp. Jó kis élénk gyerekek. Igazi virgoncok. És nagy fantáziájuk van.
És annyira de annyira megéri azt a sok erőt, energiát, időt beléjük fektetni. Igaz, sok dolognak még nem kelt ki a hajtása, igaz, most még csak vetek-vetek, de tudom, előbb utóbb ki fog hajtani bennük a nevelésünk. És meg van mindkettőnek az esélye arra, hogy csodálatos ember válik belőlük. Hiszen már most gyerekként csodálatosak.
Köszönöm, Uram, a gyermekeimet! Igazi áldások ők a mi családunkon. Nem tudok elég hálás lenni értük. És nem tudnék nélkülük élni. Köszönöm, hogy vannak és ismerhetem őket. K…

Hálaadás - 11. és 12. nap (csütörtök, péntek)

Kép
Hálát adok:
a hálaadásért
és az imaközösségért.

Amióta hálát adok, minden vidámabb, mert minden egyes napban meglátom a jót. És amióta hála tölti el a szívemet, érzem, kezd ünnepi díszbe öltözni. Örömöm fokozódik. Azt hiszem, Isten nem véletlenül súgta a szívembe ezt az ötletet.

Régen, amikor tinédzser voltam, volt egy imaközösség, ahova jártam hetente. Legszebb éveim voltak azok. A közi segített, és sokat tanultam az idősebbektől, mert bizony én voltam a legfiatalabb. Megtiszteltetés volt, hogy meghívtak. A közös éneklés és ima pedig mindig nagyon nagy hatással volt rám.
Miután kiváltam a köziből, azóta hiányérzetem volt. Jelenleg ismét benne vagyok egy imaközösségben. Mindenki idősebb nálam, ismét. Én meg lubickolok. Olyan ismerős érzés vesz erőt rajtam olyankor. Sokat tanulok, és a közösségi ima megtart és erőt ad. Nem utolsó anya-kimenőnek sem. És csak két hetente van. :)
Köszönöm a közös imát, a közös elmélkedést!

Hálaadás - 9. és 10. nap (kedd és szerda)

Hálát adok:
a gyerekeimmel eltöltött időért,
és a barátnőkért.

Tudom, vissza nem hozhatom azt az időt, amit most nem a lányokkal töltök. Így igyekszem velük lenni, jelen lenni. Kedden például csodás mézeskalács sütésben volt részünk. Nekem nem sok dolgom volt azon kívül, hogy kinyújtottam a tésztát, a kész figurákat a tepsibe, majd a tepsit a sütőbe tettem... A lányok már egész szuperül szúrják ki a mézes-fűszeres lapból a csillagokat, szíveket, fenyőfákat, virágokat. Különösen Cicuka ügyes. Ő már olyan profi, hogy egymás mellett szúrja ki a formákat, így nem pazarol el semmit. :D Persze meggyűlik néha a bajuk azzal, hogy nem elég erősen nyomják a fém ill. műanyag formákat a tésztába, így az megvicceli őket...
Mindent egybevetve klassz mulatság velük együtt sütni. És a hűtőben lapul még egy adag mézeskalács massza... :D

A barátnős beszélgetésekért nem lehetek elég hálás. Olyan jó, hogy vannak. És jelenleg újra egyre többen. A legjobb aktív kikapcsolódást biztosító program anyukáknak, ha…