Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: november, 2010

Karalábé krémleves zsemlegombóccal

Kép
Egyik kedves barátunktól hatalmas, gnóm "zellert" kaptunk, és ő mondta, főzzek belőle zellerkrémlevest. Emlékezvén az egyetlen zellerkrémlevesre, amelyet ettem - nagyon ízlett - és amit a Baba-mama klub komatál szolgálatán keresztül készített nekünk egyik kedves anyatársam, nekiláttam utána nézni, hogyan is készül. Amikor pedig felvágtam a "zellert", hogy felaprózzam, gyanúsan karalábé illata és állaga volt. Aztán megkóstoltam, s valóban karalábé volt. Most lehet velem együtt nagyokat nevetni. :D Mert mai napig nem tudom megmondani, miért nem tudtam sem én, sem barátunk megmondani a különbséget. Gyanítani ugyan gyanítottam valamit, de nem hittem volna, hogy vidéki származású barátaink mellényúlnak...
De úgy de úgy megkívántam a krémlevest, hogy nem párolgott el lelkesedésem, s a párolt karalábé remek zamata lengedezett a képzeletem szeme, szája és orra előtt. Nagyot nyeltem, s uccu neki, én krémlevest főztem a karalábéból.

Karalábé krémleves zsemlegombóccal (ahogy én…

Páduai Szent Antal, egy szétszórt anya mentsége

Kép
Circo blogjában olvastam egy vidám befejezésű történetet egy maciról, aki csodálatosan került meg kis gazdája számára, aki nélküle nem lett volna meg. Igen, nagyon jónak érzem, hogy szülei az Urat is bevonták Maci keresésébe. Isten az egész életünket át akarja járni, és minden gondunkban velünk akar lenni, mert szeret minket. Nincs az az apró-cseprő dolgunk, amiben ne támogatna minket így vagy úgy, még ha pititánernek is érezzük ahhoz, hogy Istent zaklassuk vele.
Mélyen átérzem ezt a megtapasztalást. Lévén volt már benne részem.
Fiatal koromban nagyon szétszórt voltam. Rengeteg holmit hagytam el. Az új márkás órától kezdve - amit az iskola takarítónőjének kezén láttam viszont és aztán soha többet - ruhákon keresztül egész tornafelszerelésekig. Volt olyan, hogy elmentem kisiskolásként a portára megkeresni a tornacuccom, hátha a takarító nénik megtalálták. És az előzőleg elvesztett tornazsákomat - ami helyett volt a "mostani" - találtam meg! Édesanyámnak végeláthatatlan bosszú…

Születésnap volt a mi utcánkban! :-)

Most szombaton volt Cicukám harmadik születésnapja! :-) Előtte 10 nappal pedig Huncutka születésének első évfordulóját ünnepeltük.
Most következik az a közhely: hogy repül az idő!
De tényleg. Olyan gyorsnak érzem növekedésüket, fejlődésüket.
Cicuka már nagy és okos óvodás, aki az óvodában képes önállóan öltözni, aki jobban eszik, és egyedül is kitűnően játszik, akinek már címzetes batátosnéi vannak (a Virág és a Cseresznye jelű hölgyek), akikkel együtt csimpiskedik az oviban. Vegyük csak azt az esetet, amikor elment a fent említett hölgyeményekkel "fát vágni". Nekem ezt mesélte. Megkérdeztem, hogy hova mentek fát vágni? Mire ő: a kertbe. És aztán lebuktatta saját magát: és a Zs néni rájuk szólt, hogy azonnal jöjjenek ki onnan. Cseresznye anyukájától tudtam meg később, hogy a kis drágák favágás címén palántákat húzkodtak ki... Másnap, lekötendő kertészkedő hajlamukat elvitték őket répát húzkodni a kertbe... És én, mint felelősségteljes szülő, nem tudok mást, csak... könnyesre…

Cicuka kedvence torta

Születésnap volt a mi utcánkban. :-)
Cicukám szombaton három éves lett! Huncutkám pedig tíz nappal előbb betöltötte az egy kerek esztendőt. Hogy miért nem írtam róla posztot? Mert szánalmasan rosszul sikerült az elzászi almatorta, amit készítettem neki - életemben először. Tanulság a dologból, újat nem szabad készíteni jeles napon, mert megég... szó szerint, mert valóban megégett kissé a tésztája. Ízre amúgy nem volt vele baj, de többet vártam tőle. :-(

Cicuka tortája azonban más volt. Azt úgy kérte a leányzó, mivel egyszer már készítettem, és akkor nagy sikert aratott. Kanálról kanálra befalt egy teljes szeletet! Az úgy volt, hogy néha be szoktam térni a Diszkontba, és szétnézni, "ma mit kapok olcsón". Ott szoktam beszerezni a Cantuccinit is potom 200 forintért zacskóját, amikor épp van nekik. Akkor épp kakaós piskótájuk volt, három lapos, ugyanennyiért. Én lecsaptam rá. És aztán egy kis ajándékba kapott meggybefőttel, meg némi pudingporral felturbóztam. Féltem, hogy kissé …