Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: július, 2010

Drága jó Nagyapám

Kép
Drága jó Nagyapám a két világháború között született. Házuk volt, földjük volt, lovaik voltak. Már akkor nagyon szerette a lovakat. Aztán bevonult katonának. Lovas katona lett. Szakaszparancsnok, ha jól emlékszem. Megjárta a Don-kanyart. És visszatért.
Díjlovagló volt, meg lovasoktató. Rengeteg tárgy őrzi hódmezővásárhelyi működésének az emlékét. Tálak, vázák, díjak... Magyar Imre tanítványa volt. (Ő az, akit Menyhárt Bélaként említ az oldal...) Belekerült a neve az Iskolalovaglás című könyvbe.
De nem ezek azok a dolgok, amik igazán fontosak voltak.
Nagyapám fantasztikus ember volt. Nyugodt, fegyelmezett, volt tartása, de mégis szelíd. Ha összehúzta a szemöldökét, mi behúztuk már arra a nyakunkat. Minden áldott reggel miután felkelt, a fürdőszobába ment és kívülről csak a villanyborotvája jellegzetes zümmögését lehetett hallani. Mire mi felkeltünk, nagymamámat is beleértve, bekapcsolta a rádiót, ivott egy kávét, megterített szépen nekünk a reggelihez, és már ment is a istállóba a dolgá…

Jelenlét

Kép
Ma ismét főzés közben voltam legközelebb az Úrhoz.
Énekelni kezdtem közben. Ez felújított szokásom. Mert közben hamar Istenhez rendezi a gondolataimat a dalok szövege és dallama. És most csupa Oltári szentséget dicsőítő dal jutott először eszembe. Ugyan becsúszott közéjük egy Salve Regina is, de nem hinném, hogy rontott az összhatáson... :-) Olyan boldog voltam, hogy az Oltáriszentségre gondolhattam. Még láttam is lelki szemeim előtt az oltáron kitett Szentségházat, s benne a hófehér Valóságot. Ekkor egy lelki széllökéstől sugallva, a lelki szemeim előtt megjelent Szentséges Jelenlétbe helyeztem magamat.
A megváltásról kezdtem néhány gondolat erejéig gondolkozni. Mostanság gyakran eszembe jut. Főleg, mióta láttam A zarándok útját. Úgy érzem magam, mint Reményteljes, aki az Isten felé fordult, imádságban találkozott vele, de még mindig a Hiúság Vásárában várakozik arra, hogy valakivel elinduljon az úton a Mennyei Város felé. Az én Kereszényem meg most épp a Csüggedés Mocsarában van, így…

Minden házi tündérnek van (házi készítésű) szárnya

Kép
Mostanság azért nem blogolok, mert nincs rá időm. Először Huncutkát, most meg Cicukát ápolom vissza az egészségbe. Vírusos torokgyuszi. Ami lenni szokott neki általában. Viszont most nem köhög, nem náthás, "csak" lázas-hőemelkedéses.
Ami azt illeti, mindig nagyon törekedtem rá, hogy amit megígértem a lányoknak, azt betartsam. Így aztán igen érdekes helyzetbe kerültem, amikor édesanyám úgy hozta haza magától, hogy a nyakamba akasztott egy ígéretet. A játszótéren egy kislány lepkeszárnyakkal röppent egyik játékról a másikra. Az édesanyja vette neki. Cicukának nagyon megtetszett és azt mondta a Nagyinak: "Én is ilyet akarok." Ez mostanság elég nagy szavajárása... Mire a Nagyi azt mondta neki: "Majd Anya készít neked."
Nem mintha nem tudta volna édesanyám, hogy képes vagyok ilyesmit megtenni, különben nem mondta volna gyermekemnek a fönti mondatot. Ám kettéállt a szemem, amikor meghallottam, hogy bizony most nekem remekelnem kell... Mert a bolti szárnyak mind…